A kulcsember
Írta: Barna András Képek: Hilbert Péter
Szabó Ervin informatikus mérnök, közgazdász, aki karrierje során számos vállalati kultúrában és területen kipróbálta már magát. A kereskedelemben, vállalatvezetésben és projektmenedzselésben is nagy tapasztalatokkal bíró szakember 2016-ban került a Kulcs-Softhoz a menedzsment tagjaként, azzal a céllal, hogy Kulcsár Tibor cégtulajdonossal szakmai kultúra megújításán felül egy generációváltást is megvalósítsanak.
A Kulcs-Soft budai irodája csendesen nyüzsgő arcát mutatja. A cég operatív része az irodaház első emeletén kapott helyet, míg a földszinti rész fogadótérként funkcionál, kisebb-nagyobb tárgyalókra tagozódva. Mi is az egyikben várakozunk. Leülni nem érdemes, mert van mit nézni a polcokon. Számos elismerés, díj, oklevél és persze a Kulcs-Soft szakmai és üzleti filozófiájának kivonata kíséri végig a vendég szemét a helyiségben. Az összeset végig sem tudom olvasni, mert időközben Ervin megérkezik. A negyvenes éveinek közepén járó cégvezető sármosan, deres frizurával és örök mosollyal az arcán lép be a tárgyalóba. Alig pár perces beszélgetés után nemcsak azt érzem, hogy imádja a munkáját, hanem azt is, hogy Ervin egy állandóan építkező típus, aki a jövőből a jövőbe néz. Beszélgetésünk végére bebizonyosodik, hogy ez a megérzésem nem is volt teljesen alaptalan.
Annak idején hogyan kerültél közel az informatikához? Téged is a Commodore 64 fertőzött meg?
Igen, még én is annak a generációnak a tagja vagyok, de a terület iránti szeretetemet és az irányultságomat egy középiskolai tanáromnak köszönhetem. Ezek után számomra nem volt kérdés, hogy merre vegyem az irányt. Veszprémben szereztem meg az informatika-mérnöki diplomámat, később pedig mellé a közgazdászi végzettséget is.
A tanulmányaid után merre vitt az utad?
Azt szoktam mondani, hogy egy szerencsés hármas határozta meg a pályafutásomat, amiben egyharmadrészt projektvezetéssel, egyharmadrészt informatikai kereskedelemmel, egyharmadrészt pedig cégvezetéssel foglalkoztam. A mérnök–közgazdászi végzettségem után talán érthető ez a fajta orientációm. Alapvetően mindig informatikai területen dolgoztam, multi-környezetben, külföldön is, de az elmúlt húsz évben már jellemzően közvetlenül magyar tulajdonosokkal, cégvezetőkkel vagy cégvezetők mellett. Az utóbbi időben a fő téma számomra a generációváltás lett. Ugyanis az úgynevezett rendszerváltó generáció tagjai, a hazai sikeres cégek tulajdonosai most kerülnek közel a nyugdíjkorhatárhoz és ezért át akarják adni, örökíteni cégeiket a soron következő nemzedéknek.
Mikor kerültél a Kulcs-Softhoz?
2016-ban „érkeztem” és 2017-ben vettem át a cég irányítását.
Eredendően erre a generációváltásra szerződtél, amikor idekerültél, vagy ez csak egy úgymond szerencsés közös nevező lett a ti kapcsolatotokban?
A közös munka egy picit fordítva kezdődött, mert amikor találkoztunk, akkor a működés rendbetételéről kezdtünk el egyeztetni Kulcsár Tiborral, arról, hogyan lehet a Kulcs-Softban egy új projektkultúrát bevezetni. Azonban a második szakmai tárgyalásunk alkalmával ráébredtünk arra, hogy nekünk egészen másról kell beszélgetnünk egymással.
Mi váltotta ki ezt a felismerést?
Kulcsár úr egy nagyon erős mondata, ami úgy szólt: „ráébredt, hogy a cége fejlődésének legfőbb gátja ő maga.” Nagyon kevés tulajdonos mondja ezt ki és még kevesebben vannak olyanok, akik tesznek is ennek érdekében. Erre nekem is volt egy hasonlóan erős mondatom, azt válaszoltam: hogy hiba lenne részemről egyből vezérigazgatónak idejönni. Mégpedig azért, mert egy olyan szervezetről van szó, amit huszonöt éve ő irányít és egyszemélyben fémjelzi a cége egész tevékenységét, és ebbe kívülről nem lehet csak úgy beülni, nem is lehet átadni egyik pillanatról a másikra.
Nem megakasztva a beszélgetést, én is számos olyan cégtulajdonossal beszéltem már, akinek az átörökítés óriási probléma volt. Jellemzően mindegyikük korszerűen is gondolkozott a dologról, tehát nem akarta a gyerekeire ráerőltetni ezt a döntést, de attól a probléma még probléma maradt.
Én azt szoktam mondani, hogy erre meg kell érnie a tulajdonosnak, az alapítónak, a cégnek és annak is, aki ezt átveszi. A „megérik” alatt azt is értem, hogy ebben a folyamatban mindkét oldalon vannak sikerek és kudarcok is. Az ember tulajdonosként, alapítóként megpróbálja „rangsorolni” a lehetőségeit. Talán mindenkinek az az első gondolata, hogy a gyereke vagy a gyerekei veszik át a céget, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kinevel egy utódot vagy hoz egy külsőst, aki „megváltja” a világot. Én azt látom, hogy ezeken az állomásokon a sikeres magyar cégek mind átmennek. A kérdés, hogy ki az, aki megtalálja a megfelelő személyt, menedzsmentet vagy azt a szervezeti formát, akivel a cégét tudja működtetni. Én azt szeretném, ha a Kulcs-Soft példaértékű lenne generációváltás tekintetében is, és egy olyan sikersztoriként tudnánk bemutatni, aminek a végén a tulajdonos a tulajdonosi szerepkörbe kerül, másvalaki pedig átveszi és vezeti a céget.
Visszatérve: hogy folytatódott később e felismerés szellemében a dolog?
Definiáltunk egy tucat projektet, amiben a kontrolling rendszertől kezdve az autóflotta áttekintésén át a Kulcs-Soft liszenszelési rendszerének megreformálásig benne volt sok minden. Ezeken a feladatokon kezdtem el dolgozni a kollégákkal. Ennek a dolognak kettős haszna volt, hiszen túl azon, hogy a feladatokat megoldottuk, ezeken keresztül én is megismertem a szervezetet és a szervezet is megismert engem. Ezek után kaptam meg a vezérigazgatói kinevezésemet. Azt gondolom, hogy a mi titkunk Kulcsár úrral abban volt, hogy feladatokban építettük fel az együttműködésünk elejét, a projekt másik lényegi eleme pedig az volt, hogy szabályokat állítottunk fel. Nem sokat, hatot, amiben lefektettük, hogy mik azok dolgok, amiben a tulajdonosnak vétójoga van és mi az, amiben a cégvezető önállóan nem dönthet. Ezek a szabályok nagyon jól működtek, aminek köszönhetően ma azt mondhatom, hogy az átadás-átvétel, a generáció váltás megtörtént, így Kulcsár Tibor már a tulajdonosi szerepkörben van, én meg viszem a céget.
Az átörökítés mennyiben érint vagy érintett emocionális kérdéseket?
Azt gondolom, hogy mindannyian emberek vagyunk, aminek okán minden érintett félben benne van az ego és az emóció is. Hogy a váltás a legkisebb fájdalommal és a legkevesebb súrlódás mellett bonyolódjon le, erre voltak jók a szabályok. Nem titok, hogy az átalakulás folyamatában nálunk is voltak olyan pillantok, amikről mindenki mást gondolt. Amikor jött egy billegő hozzáállás, vélemény, akkor megnéztük az idevonatkozó lefektetett szabályt és annak mentén, apelláta nélkül haladtunk tovább. Ebből is látszott, hogy nagyon hasznos dolog volt bizonyos dolgokat előre rögzíteni. Egyébként, ha már az emócióknál tartunk, akkor azt gondolom, hogy ez az irodaház, amiben most vagyunk, egyfajta mementóként is felfogható és jól jellemezhet minket. A Kulcs-Soft egy polgári értékrendet képviselő vállalat, amelyik 30 éve van a piacon, tizenegy éve van a tőzsdén. 2018-ban, amikor idejöttünk, azt gondoltam, hogy ez egy sima költözési projekt lesz. Ekkor még csak épült a ház, de szinte együtt nőttünk fel az emeletekkel, ahogy a portfóliónk is teljesen megújult ez idő alatt. Ugyanis a „költözés hozta új élet”, a klasszikus dobozos szoftvereink után a felhő, online és applikációs alapú rendszereink fejlődését is elhozta. Szóval ráhúztunk egy másik sapkát is erre a székhelyváltó reneszánszra.
Annyira körültekintően és precízen beszélsz bármiről is van szó, hogy felmerül bennem a kérdés: ez a mentalitás nemcsak a céget jellemzi, hanem a partnereiteket is? És most nem elsősorban az ügyfelekre, hanem az üzleti partnereitekre gondolok.
Igen, ez mindig szempont.
Ennek szellemében találtatok partnerre az EuroFleetben is?
A kapcsolatom a céggel távolabbra nyúlik vissza, de ahogy mondani szokták volt: az élmény meghatározó lett, ugyanis a minőségük és a megbízhatóságuk bennem már akkor nyomot hagyott. Ezek után a flottacsere kapcsán újból képbe kerültek.
A garázsban láttam, hogy van már elektromos autótok is…
Büszkén mondhatom, hogy a Kulcs-Soft Nyrt. az idén megkapta a Legjobb felelős és fenntartható vállalatért CSR nagydíjat (Corporate Social Responsibility – CSR), és a Legjobb CSR Programért – Közös ügyek – közös felelősség kategóriájában is díjazott lett. Ezzel az elismeréssel nyert igazolást az, hogy a cég nemcsak a technológiai és emberi környezetére, hanem a környezet védelmére is kiemelt figyelmet fordít. Ennek a megújult gondolkodásmódnak és filozófiának egyik eszköze az elektromos autó is, amit a kollegáink jellemzően a budapesti kiszállásaik alkalmával használnak.
A Kulcs-Soft társadalmi szerepvállalás másik ága, a SEED vállalkozás-fejlesztési alapítvány égisze alatt működő, generációváltás-témához kapcsolódó mentori tevékenységem, illetve a Talent Plantation program, ami fiatal, tehetségeket segít elindítani a vállalkozói úton.
Ha valaki ebben a helyiségben körbenéz, akkor szinte mindenhol lát egy oklevelet, díjat, elismerést. Ezek közül az egyik, az „Év legjobb munkahelye”-díj. Hogy válik egy cég legjobb munkahellyé?
Egyrészt a hitelességtől, a vezetés hitelességétől, ami nagyon stabil és biztos hátteret kell, hogy adjon. Ez a kríziskezelés egyik kulcsa, ami most a COVID alatt is igazolást nyert. A Kulcs-Softra mindig is jellemző volt az, hogy nem pár vállalatból álló ügyfélköre volt. Ma közel húszezres fizető ügyfelet tudhatunk magunk mellett, ami azt jelenti, hogy ha ezek cserélődnek is, mindig marad egy nagyon szilárd bázisa a cégnek. A minőségi szolgáltatásunk fokmérője, hogy az ügyfélkör gyakorlatilag egésze megmarad további felhasználóként és terméktámogatási díjat fizet. Ez mindenképpen előremutató, de az ügyfelek megtartásáért, nem is beszélve a százalékokban mért fejlődésről, nagyon keményen meg kell dolgozni.
Visszacsatolva egy korábbi gondolatra: ez a minőség iránti elkötelezettség egyben elvárás is a partereitek felé?
Igen. Az EuroFleet felé nemrégiben kiadott referencia nyilatkozatomban is két fő ismérvet, a minőség és a megbízhatóság iránti elkötelezettséget emeltem ki. És ez itt nem a PR vagy hatásvadász megjegyzés a részünkről, hanem én is és a Kulcs-Soft csapata is így lett/van szocializálva, a minőség iránti elhivatottságot nem kellett új elemként behozni a cégpolitikába. Rendelkezünk a tripla „A” minősítéssel, ahogy az EuroFleet is, ilyen háttér és referencia mellett nem gond négy-öt éves szerződést kötni egy céggel. Azt kell mondjam, hogy ezen a szinten nem is az autókat nézi az ember, hiszen flottakezelő cégből nagyon sok van, hanem azt, hogy ebben a két faktorban tud-e olyat nyújtani, ami számunkra fontos. Mi a többi üzleti partnerünknél is azt keressük, hogy minőségileg és szolgáltatásilag hol tart.
Részetekről létezik egyfajta elköteleződés márka vagy modell iránt, vagy pedig racionalizált vágyak vannak és ennek figyelembevételével rábízzátok magatokat a flottakezelő cégre?
Vannak tipikus flottaautók, amikből válogatni lehet, de a legutóbbi flotta megújulás alkalmával például mi is bevezettük a tesztvezetést, ami értelemszerűen nem egy kívánságműsor volt, de nagyon szerettem volna látni, hogy milyenek a kollégák visszajelzései. Négy típust vizsgáltunk, amit aztán összevetettünk az EuroFleet ajánlásával is, így minden oldalról megvizsgáltuk a kérdést a végleges döntésünk előtt. Ráadásul nálunk a munkatársak fele nő, így fontos, hogy megbízható autóparkunk legyen.
Érdekes, amit mondasz, mert azt mondják, hogy ez a terület elférfiasodott …
Maga az informatika igen, de az ügyviteli oldala, ahol a könyveléssel, bérszámfejtéssel, számlázással és raktárkezelési folyamatokkal foglalkozunk, ott erősebb a gyengébb nem, úgyhogy le a kalappal a hölgyek előtt. Ezért nem véletlen, hogy nagy a nők aránya a cégben. Bevallom, nekem ők titkos fegyvereim is. Egy projektcsapatba mindig megpróbálok kolleginákat is bevonni, mert mindig jót tesz egy női gondolkodás. Az informatikai világban pedig főleg!
A generációváltás egy projekt vagy egy olyan folyamat, ami messzebbre mutat annál, hogy az adott korosztály átadja a stafétát egy másiknak?
Tulajdonképpen, ha a termékfejlesztésből indulunk ki, akkor azt láthatjuk, hogy a mostani munkafolyamataink a következő tízéves időszak technika fejlesztéseinek alapjait teszik le. A generációváltás tekintetében is ugyanez a helyzet, ugyanis az a tíz év, amire én a Kulcs-Softnál szerződtem, azt jelenti, hogy én már a következő tíz évet készítem elő és a következő időszakban a saját utódómat is kinevelem. Ennek szellemében ezért nekem a legjellemzőbb mondásom házon belül, hogy a Kulcs-Softnál a leggyakoribb igeidő a jövő idő, ami korábban nem volt így.
Egy ilyen racionális gondolkodás mellett, hogy vélekedsz a személyes generációváltásodról, ha lehet így ezt a kérdést feltenni ?
Viccesen azt szoktam mondani, hogy tudatos karriertervezésben vagyok, aminek egy részében biztosan megmaradok az üzleti életben hosszútávon, de már egy másik vonalon is dolgozom.
Lehet tudni, hogy mi az a másik vonal?
Imádom a hajókat és hajózni is, de mielőtt belefutnánk abba a sztereotípiába, hogy ez egyfajta menedzseri hobbi, én pont a másik oldaláról fogtam meg ezt a tevékenységet. Mégpedig önmagamhoz hűen teremtő szándékkal, úgyhogy beiratkoztam Magyar Hajózási Szakgimnáziumba, ahol hajóépítőnek tanulok. Az a tervem és a vágyam, hogy legyen egy olyan kétkezi szakmám, ami kötődik a hajózás szerelméhez. Reményeim szerint így ebben a formában ölt majd testet a tudatos karriertervezés a generációváltás utáni éveimben.
Ha tetszett a cikkünk, és szeretné Magazinunkat igényelni, kérjük jelezze itt.
Tekintse meg flottaszolgáltatásainkat és készletes ajánlatainkat:
