Pont egy évvel ezelőtt jártunk az MHC Mobility magyarországi pénzügyi csapatánál, akiknek munkáját akkor Lámer-Sujtó Alexandra gazdasági vezető mutatta be nekünk. Most visszatértünk Alexandrához, hogy azokról a feladatokról kérdezzük részletesebben, amelyek a mindennapjait meghatározzák a cégnél, de hogy még személyesebben megismerhessük őt, a riportban kitérünk a családjára, hobbijaira is.
Egy évvel korábban jártunk nálad, hogy bemutassuk a pénzügyi munkacsoportot, mi minden változott az elmúlt évben veled, veletek?
Sok minden történt azóta. Talán a legnagyobb változás, hogy a tulajdonosváltás kapcsán, a cég könyvelése beszervezésre került. Korábban külső könyvelőkkel dolgoztunk együtt, de most ezt már saját munkavállalókkal, a cégen belül oldjuk meg. Ez a helyzet a nyár közepén élesedett, úgy, hogy az elmúlt egy évben talán ez volt a legnagyobb fordulat.
Akkor az új kollégák is a te irányításod alá kerültek?
Igen, a könyvelés is a Back Office osztály része lett, de lassan átneveződik a munkacsoport pénzügyi vagy gazdasági osztályra, mivel most már nem csak a Back Office részt csináljuk, hanem teljes könyvelést is. Jelenleg két könyvelő dolgozik nekünk, de keresünk még harmadikat, illetve egy főkönyvelőt is.
A részlegesen dolgozó kollégák létszáma így majdnem megduplázódik?
Igen, korábban öten voltunk velem együtt, most ketten kezdtek, de még két munkahelyet meghirdettünk, így valóban a létszám közel a duplája lesz.
Akkor mostanában neked is több feladatod van, vagy az új kollégák elviszik a többlet munkaterhet?
A könyvelés irányítása és ellenőrzése eddig is némileg a felügyeletem alá tartozott, de most, hogy teljesen beszervezzük, ez sokkal inkább igaz. Nyilván korábban a könyvvizsgálatot menedzselni is a könyvelőiroda dolga volt. Most már ez is hozzám tartozik, úgyhogy igen, ez sokkal több feladatot jelent, és további tennivaló még a sok integrációs feladat az MHC-val.
Vannak speciális dolgok ezen a területen? Van valami olyan új elem, ami bekerült most a rendszerbe, és hozzád tartozik, vagy te kaptad meg, mint integrációs feladat?
Aktív részese voltam a cégeladásnak, úgyhogy innentől kezdve az összes olyan tevékenység, ami az adás-vételhez kapcsolódott, a két cég együttműködése, a kapcsolat kialakítása az anyavállalattal, a magyarországi fiókteleppel, mind olyan megbízatások, amelyek folyamatosan ellátnak munkával.
Fontos szerepem van a pénzügyi integrációban is, de ez egy most induló egyéves folyamat, aminek még a kidolgozási fázisában vagyunk. Kezdünk feladatokat átvenni a fiókteleptől is, tehát ez is egy olyan plusz, ami innentől kezdve az én felügyeletem alá kerül, és felelősségem lesz.
A bővülés egyben költözést is hozz, vagy elfértek a jelenlegi helyeteken?
A Back Office részen még kisebb átalakítással elférünk ott, ahol vagyunk, de mivel olyan nagy mértékben bővülünk, ezért már folynak a tárgyalások, hogy nagyobb irodába költözzünk. Két iroda van Győrben, amelyek szóba kerültek, hogy kibéreljük, de még folynak az egyeztetések. Az biztos, hogy mi maradunk Győrben, és marad Budaörsön is bázis, úgyhogy ilyen jellegű változást nem hoz az előttünk álló időszak.
Egy kisebb külföldi kitérő után férjed munkavállalása miatt kerültetek Győrbe, lassan négy-öt éve ennek, milyen a győri élet?
Mi nagyon megszerettük, viszont kezdetben kicsit furcsa volt megszokni azt, hogy míg Budapesten bárhova eljutni az minimum egy óra, Győrben ehhez nem kell ennyi idő. Kezdetben Győrben is így készültem, de 10-20 perc múlva ott voltam, ahova indultam, aztán negyven percet malmoztam az autóban. (nevet) De ez egy abszolút jó változás volt az életünkben és nagyon hamar megszoktuk ennek az előnyeit a gyerekekkel együtt. Sokkal egyszerűbb a gyerekeket eljuttatni különórára vagy edzésre, ezt Budapesten ilyen vezetői pozícióban biztosan nem tehetnénk meg. Gondold csak el, hogy minden délután a Margit-szigetre kellene vinni a gyerekeket, át a teljes városon az minimum egy óra, Győrben viszont mondjuk tíz perc alatt ott van a gyerek, ahol éppen lennie kell. Ez nekünk nagyon sokat számít nap mint nap.
És nem kényelmesedik el az ember? Nem esik át a másik oldalra, hogy mindenhova odaérjek öt vagy tíz perc alatt?
Szerintem, ha egyszer valaki Budapesten élt, nem tudja megszokni ezt a könnyebb léptéket teljesen, szóval úgy gondolom, nem kényelmesedtünk el.
Ha jól tudom, három gyermeked van, megtudhatjuk, hogy hány évesek?
Persze, a legidősebb most lesz 12 pár nap múlva, a középső már elmúlt 10, és a legkisebb pedig 7 éves.
És attól függően, hogy ők éppen mit csinálnak, mennyire tudtok a pároddal ti is belefolyni a délutáni programokba?
Aktívan részt veszünk mi is mindenben amikor csak tehetjük, nem hagynánk ki ezeket a pillanatokat, eseményeket a gyerekekkel. A komolyabb probléma az ehhez társuló logisztika, hogy mindenkit mindenhova eljuttassunk. Szerencsére a fiúk már nagyok, úgyhogy ők már azért elmennek egyedül is, vagy az iskolából lesétálnak a Duna-partra. Amikor csak tudunk ott vagyunk velünk edzésen, de ez tényleg komoly családi logisztikát igényel.
Vannak kedvenc helyetek Győrben, ahova szívesen jár a család?
Mi leginkább a természetet és kirándulást szeretjük friss levegővel, tehát az egész napos, hetes irodai munka után, amikor tehetjük, akkor mi a szabadban vagyunk. A Duna-partot például az egész család szereti. A Püspökerdőt, a győrújbaráti hegyeket, dombokat nagyon kedveljük, de a belvárosba is sokszor bejárunk sétálni. Én azt szerettem nagyon Győrben, hogy sok a vízfelület, sok a park, sok a zöld terület, és hamar el lehet menni a természetbe sportolni.
Az egyik fiad kenuzik, te sportoltál korábban valami hasonlót, ami vízhez kötődik?
Vízhez annyira nem, én futni szoktam. Nagyon-nagyon rövid ideig triatlonoztam, de hát ez ma már a munka mellett nem opció. Futni, túrázni szoktam.
A korábbi beszélgetésben említetted, hogy Győr előtt Hollandiában, Luxemburgban is éltetek. Van valami olyan, amit onnan hazahozott a család, szokás, étel, bármi?
Viccesen azt szoktam mondani, hogy két gyereket hoztunk onnan haza. (nevet)
Akkor a nagyobbak kint születtek?
Igen, a két fiú ott született, amíg a Benelux-Államokban éltünk. A vicces megjegyzésen túl, amit adtak ezek a külföldi évek az a nemzetközi környezetnek a szeretete. Az abból fakadó élet, ami a gyerekeknek gyakorlatilag természetes, hogy az apjuk is, meg az anyjuk is angolul beszél a barátaikkal. Ők ebben nőnek fel, hogy ez teljesen normális dolog, ha valaki több nyelven beszél, és nem számít, hogy fehér, fekete, barna,vagy vörös. Ez a nemzetköziség, ami leginkább a gyerekeken meglátszik. Egyszer például, álltunk a strandon, megkérdezem magyarul a kislányomat, hogy mi a baj, és azt mondja, hogy „I’m cold”, pedig soha, soha egy percig nem tanult angolul. Úgyhogy ez az, amit szerintem onnan hozni tudtunk magunkkal.
Nem vágynak vissza a gyerekek?
Tavaly megígértük a középső gyerekünknek, hogy a 10 éves születésnapján Luxemburgban leszünk, de sajnos ez a Covid miatt nem jött össze. De az idei tervünkben ez is benne van.
Egyébként szoktatok visszamenni oda, ahol régebben éltetek, vagy nem jellemző?
A hazaköltözés után az elején többször mentünk, mostanában azonban ritkán. A barátok megmaradtak Luxemburgból, ott is egy nemzetközi csapatban dolgoztam, van egy lengyel barátnőm, akivel azóta is szorosan tartjuk a kapcsolatot, és férjem is tartja több, korábbi kollégájával, tehát igazából azt mondom, hogy a baráti kapcsolatok, megmaradtak.
Említetted korábban, hogy a honvágy is hajtott egy kicsit haza. Mi volt az, ami az itthoni létből leginkább hiányzott?
A család. Tehát az, hogy a gyerekeknek legyen nagymamája, nagypapája, unokatestvére, a közös balatoni nyarak. Amikor külföldön éltünk, akkor az összes szabadság arra ment el, hogy hazajöjjünk, és meglátogassuk a rokonokat. A hazaköltözéssel tényleg azt akartuk, hogy a gyökerek meglegyenek a gyerekeknek.
Ha jól tudom, a család Budapesten van, a Győr-Budapest távolság ilyen tekintetben már áthidalható?
Igen, ez most már sokkal közelebb van, mint a korábbi találkozók alkalmával.
Vagy akár tudtok találkozni félúton a Balatonon…
Valóban sokszor találkozunk a Balatonon is, de Győrből azért másfél óra alatt ott vagyunk a szüleimnél, úgyhogy ez már szinte semmi.
Az előző számban Nagy Lóránt, az MHC Mobility Prémium Használtautó Centrum vezetője volt ennek a rovatnak a szereplője. Nála egyértelmű volt az autókhoz való kötődés, de mi újság veled, itt a cégnél te is picit jobban megkedvelted az autókat? Lett kedvenc autómárkád vagy továbbra is csak egy közlekedési eszköz számodra?
Nem, azért annál jobban szeretem az autókat, mintha csak egy közlekedési tárgy lenne, de nekem a szívem csücske a lakóautó. Úgy 5 éves korom óta kempingezünk, és hát mindig vágytam egy lakókocsis nyaralásra. A cégen belül is mindig kiemelt figyelemmel kísérem a lakóautókat.
Ha jól tudom, akkor volt már lakóautós utazásod a cégnek köszönhetően is?
Volt, volt! A jó munkámért én éves bónuszként kaptam és volt már lehetőség arra, hogy kipróbáljam. Úgyhogy ez a rajongás csak tovább nőtt.
És merre mentetek a lakóautóval?
Sajnos ezt a lehetőséget is korlátozta az elmúlt időszak Covid korszaka, úgyhogy nem mentünk messzire. Eredetileg Norvégia volt a terv, de aztán végül Ausztria, Olaszország, Szlovénia, Horvátország, körön voltunk. Nagyon nagy élmény volt nekünk is, és a gyerekeknek is. Ha valami közel áll hozzám, akkor az a tényleg a lakóautózás.
Elég sok helyen éltél és jártál már a világban, és említetted, hogy vannak barátok Lengyelországból is, a férjed Szlovákiában dolgozik, és most már az MHC-nek köszönhetően is kvázi négy országot fedtek le a régióban. Ez milyen jövőképet tartogat neked?
Én nagyon örültem neki, hogy nemzetközi cég lettünk, mert tényleg ebben dolgoztam nagyon sokat. A családom nagyon rugalmas, tehát semmi jónak nem vagyunk az elrontói így simán beleférne, ha újra külföldre kellene költöznünk. Tényleg mind a ketten nemzetközi cégeknél dolgozunk, úgyhogy ez bármikor benne van a kalapban, meg szeretünk is utazni, de azt hiszem egyelőre azért maradunk Győrben.
Van olyan hely a világon, ahova szeretnél eljutni a közeljövőben?
Ha szabadságon vagyunk, akkor mindig utazunk valamerre. Törökországtól kezdve Egyiptomon át, Európán belül nagyjából mindenhol voltunk. Ausztrália még várat magára, de oda mindenképpen szeretnék majd egyszer eljutni.
Prágában, Pozsonyban biztosan voltatok már, de Lengyelországban, esetleg Varsóban jártatok már?
Magánúton is jártam már, tehát nyaralásügyileg, de most volt egy céges út, ahol Lakatos Gergellyel volt lehetőségünk novemberben meglátogatni a varsói központot. Ott töltöttünk három napot, úgyhogy a szakmai munka mellett a lengyel kollégáknak köszönhetően azért egy kicsit jobban is megismerhettük a várost.
A mostani lapszámban van egy úti ajánló Varsóról. Neked mennyire tetszett város? Mi volt a kedvenced, mi tetszett a legjobban?
Nekem nagyon tetszett. Szeretem a szép régi városokat, de a moderneket is, Varsóban mindkét rész megtalálható. Ami különösen tetszett, annak ellenére, hogy a főváros, tágas város. Széles sugárutak, szellős terek, modern épületek jellemzik, egy élhető város képét mutatta nekünk.
Ez a cikkünk az EuroFleet Magazin 2022/1 számában jelent meg. Ha tetszett a cikkünk, és szeretné Magazinunkat igényelni, kérjük jelezze itt.
