Az EuroFleet támogatásával teljesítette élete legnagyobb versenyét Szőnyi Feri

„Ez a verseny nem a futásról szólt. Az igazi kihívás a mentális teher. Ez a kihívás arról szólt, hogy ismered-e a határaidat, és le tudod-e küzdeni őket. Olyan úton járok, amit én magam taposok ki.”

Szőnyi Ferenc harmadikként ért célba a Himaláján rendezett futóversenyen, a La Ultrán, és ezzel máig ő az egyetlen magyar sportoló, aki teljesítette ezt a versenyt. Feri ultra maratonista futóként és ultratriatlon világbajnokként korábban számtalan hatalmas kihívásnak felelt már meg, volt már 20-szoros és 30-szoros ironman is, idén azonban olyan megmérettetésre vállalkozott, amit korábban csak egyetlen ember teljesített a világon. A komáromi sportolónak a Himalájában 5500 méteres magasságban 3 nap alatt összesen 333 kilométert kellet lefutnia, jelentős oxigénhiánnyal, nagy szintkülönbségekkel, szélsőségesen magas és alacsony hőmérséklettel, vagyis a természet különleges szeszélyeivel kellett megküzdenie. Szőnyi Ferit a felkészülésben és a versenyzésben az EuroFleet Zrt. támogatta, a verseny sikeres teljesítését követően pedig az EuroFleet győri irodájában tartotta első hazai élménybeszámolóját.

„Tavaly év végén hívtak meg a La Ultra futóversenyre, amelyet a Himalája oldalában rendeztek. Csaknem egy éves felkészülés után idén augusztusban utaztam ki a versenyre Indiába, ahol a verseny szabályai szerint tíznapos akklimatizálódási időszakon kellett átesnem. Amikor megérkeztünk, akkor fogtam csak fel igazán, miért van szükség ilyen hosszú „átállásra” a helyi viszonyokhoz. A Himalájában a világ legmagasabb, járművel még járható hágóinál rendezik ezt a versenyt, ahol annyira kevés volt az oxigén, hogy az első napokban nemhogy a futásra, de még a járásra is alig voltam képes. Napokba telt, míg annyira sikerült alkalmazkodnom, hogy egyre növelve a távokat és próbálgatva a szintemelkedéseket, jelentősebb távokat voltam képes futni. A Himalája olyan, mintha a Holdon futnál: vagy követ, vagy eget látsz, az érzékszerveid megcsalnak, a hatalmas távolságok és a tereptárgyak hiánya miatt nincs a szemnek kapaszkodója – kezdte élménybeszámolóját Szőnyi Ferenc világbajnok ultratriatlonista, ironman, hosszútávfutó és kerékpározó. – A rajt előtt pár nappal a szervezők jóvoltából félmaratonon vettem részt és így megtapasztalhattam, mennyire nehéz a poros, sziklás környezetben, a hegyoldalon futni.”

A La Ultra 3300 méter magasban kezdődik, de 5500 méter magas hegycsúcsokat is le kellett küzdeniük a versenyzőknek, akiknek 333 kilométert kellett teljesíteniük három nap alatt. Minden naphoz 111 kilométeres táv és egy leküzdésre váró hágó tartozott. Szőnyi Feri ezt a távot 64 óra alatt, a 3 nap alatt mindössze hat-hét óra alvással teljesítette, közben több, mint 60 liter vizet ivott meg a folyadékveszteség pótlására.

„A rajt este nyolckor volt. Amikor egy fejlámpával a homlokomon egyedül maradtam a sötétben és elkezdtem futni a Himalájában, könny szökött a szemembe, úgy éreztem, egyedül maradok és megszűnik a külvilág. Amikor magad maradsz egy ilyen megmérettetés során, akkor „megérkezel” – szembesülsz a feladattal és saját magaddal, az erőddel, az eltökéltségeddel, a kitartásoddal… Indiában, a verseny során én többször is „megérkeztem”… Felmerült bennem: teljesíthető-e ez a táv és ez a verseny, képes vagyok-e rá?

„A verseny alatt minden beszűkül: a távra, a tempóra és az időbeosztásra figyelek. Futás közben az egyes szakaszokra megpróbáltam rávetíteni a felkészülés alatt bejárt pályákat és az ott szerzett tapasztalatokat igyekeztem hasznosítani. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy ez a verseny mindenben más, mint az eddigiek voltak. A három nap alatt három hágót kellett megmászni, a szintkülönbség és az ezzel járó oxigénhiány, valamint a rendkívül alacsony páratartalom miatt folyamatosan fenyegető folyadékvesztés és dehidratáltság mellett a természet szeszélyei is nehezítették a haladást. Egy napon belül szembe kellett néznem kánikulával és erős faggyal, a ruhám réseibe és a torkomba behatoló száraz porral, jégesővel és havazással.

Az első hágónál arra gondoltam, nem indulok többet a La Ultrán, a másodiknál pedig arra, versenyezni sem fogok többé. Az utolsó hágóhoz elsőként értem, ezért nagyon boldogan fogadtak a szervezők. Nekem viszont az járt a fejemben, hogy futni sem fogok többé. Hatalmas por volt, hol a hőséggel, hol pedig a viharos széllel és havazással kellett megküzdenem. A verseny végére annyira bedagadt a lábam, hogy „kinőttem a cipőmet”, így ki kellett vágnom az orrát, hogy folytathassam a versenyt. Az utolsó hágón azt mondják, már nem voltam túl jól. A fáradtság miatt belerúgtam egy nagyobb kőbe, megsérült a lában, kérdésessé vált, hogy tovább tudok-e futni. A szigetelő szalag azonban mindenre jó – ezzel rögzítettük az lábujjaimat és a körmeimet – mesélte Feri, aki a célba érkezés után orvosi sátorra, oxigénmaszkra, infúzióra számított. Helyette csak megvizsgálták, majd közölték vele: Feri, te jól vagy!

„Ez a verseny nem a futásról szólt. Az igazi kihívás egy ilyen versenyen a mentális teher. Ez a kihívás arról szólt, hogy ismered-e a határaidat, és le tudod-e küzdeni őket? A verseny csak a vaku villanása, a lényeg a tervszerű felkészülésben és az elkötelezettségben rejlik. Én 300 napot készültem a La Ultra 3 napjára. Ebben a 3 napban benne voltak az elmúlt 10 hónap hajnali kelései, az esti futások, a fejlámpás 50 kilométerek, a Balaton körbefutása étel nélkül, csak folyadék utánpótlással, az olaszországi edzések a Dolomitokban. Ez a verseny arról szólt, hogy elérjem saját korlátaimat, a végső teljesítőképességemet és azon túllépve is célba tudjak érni” – mesélte Szőnyi Feri. Az ötvenegy éves versenyző jogosan büszke magára: harmadik lett az erőpróbán, vele együtt mindössze négyen teljesítették a távot az idei versenyen, korábban pedig csak egy versenyzőnek sikerült ez.


 

– Most tele van a pohár. Indiában nagyon tele lett nekem a pohár. Nyolc éve sportolok és most értem el oda, hogy úgy érzem, nincs az a táv, amit ne tudnék végigcsinálni. Teljesítettem a világ jelenlegi legnehezebb versenyét. Jelen körülmények között ez valahol az emberi teljesítőképesség határa. Ezt tiszteletben kell tartani – mondja Szőnyi Feri, aki a feltöltődés után biztosan új célokat és újabb motivációt fog keresni és találni. Egy ilyen megmérettetés után azonban jogosan merül fel a kérdés: mi lehet megfelelő motiváció a La Ultra után?...

Erő, kitartás, terhelhetőség

„Ehhez a megmérettetéshez nagyon nagy erőre, kitartásra és terhelhetőségre volt szükség. Alázattal hódolunk Ferenc kiemelkedő teljesítménye előtt, és nagy örömmel támogattuk a versenyzésben. Ezek a tulajdonságok jellemzőek ugyanis az EuroFleet Zrt-re és munkatársaira is. Elkötelezettségünknek kitartásunknak és terhelhetőségünknek köszönhetjük, hogy eredményesen, töretlenül haladunk előre a céljaink felé. Az EuroFleet Zrt. minden munkatársa egy emberként szorított Ferinek! Büszkék vagyunk a sikerére!

 

Csőre Tamás, stratégiai igazgató

EuroFleet Flottakezelő Zrt.

 

2015.09.08.